SZÜLETÉSNAPOMRA
34 éves lettem én,
ez durvább, mint a költemény..:)
Itt élek egy földtekén,
nem nagy kaland, bírom én..:)
Hogy merre visz az utam nemtom,
talán nem leszek még fantom,
ki nem őriz már semmi álmot,
csak kerüli a nagyvilágot.
Visszanézek, - fogy az idő,
telik már az emberöltő,
gyűlik sok-sok emlék kupac,
lassan megrágja a kukac,
s az idő vasfogának adja,
hogy egye meg, vagy tartogassa
szebb időkre, mikor nem lesz,
semmi élmény, semmi wellness,
csak a szürke hétköznapok,
de akkor már ne hagyjatok
élni ott a szürkeségben,
lassan elhervadna minden,
aminek most úgy örülök,
hajam festem, nem őszülök.:)
Kedvem általában vidám,
nincsen öreg néném, - s gidám,
mégis erdőszélen élek,
s kb. szeretnek a népek,
mert lelki síkon barát vagyok,
persze nem úgy, mint a nagyok,
csak épp, ahogyan jön belőlem,
asszem én még fel se nőttem,
pedig lassan azt is kéne,
hogy leszek így öreg néne?
kinek száz az unokája,
s mindenki csak Nagymamázza,
kezén folyik le a csoki,
a süti-tetőt úgy fényezi,
akárcsak egy profi műhely,
marad utána egy bűnjel..
de ilyen messze ne szaladjunk,
van még pár év, - nosza adjunk
kicsikét az élvezetnek,
mi értelme lenne ennek,
boldogság és mosoly nélkül
az ég is beborulna végül,
de nem borul itt semmi kérem,
maximum a véredényem,
kicsit telik, kicsit apad,
a jókedvből meg mindig marad
annyi, ami tovább vihet,
az útra, hová nem kell ticket,
felszállok, s csak utazgatok,
tán megtudom, hogy miért vagyok,
s mi lehet az élet célja,
hány fokból áll még a létra,
milyen magasra kell másznom,
talán, nem soká kell várnom,
hogy egyszer kicsit révbe érjek,
pihenjen a büszke lélek,
s az örömöt, mit akkor érzek,
megosztom, mint posztolt képet,
hogy más is kaphasson belőle,
de nem tervezek még előre,
éljünk csak a mában talán,
a jövő most még úgyis talány,
nem is akarom már tudni,
hova fogok egyszer jutni,
élek, ahogy eddig éltem,
ez tehát a jobbik Énem..:)
2012.11.19. edyko